Jelentkezési határidő: 2017. május 24., 14 óra
A rendezvény időpontja: középcsoportosoknak, nagycsoportosoknak május 29., hétfő 10 óra, előkészítő osztályosoknak, kisiskolásoknak 12 óra.
Helyszín: Gyergyószentmiklós, művelődési ház színházterme
Bővebb információk a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ irodájában kérhetők személyesen vagy a 0787/755.294 illetve a 0266/361.992-es telefonszámon munkanapokon 9 órától 15 óráig.
Galambos Bernadett: Vándortarisznya
Nagy tarisznya, kis legény.
Erre, arra mendegél.
Hamuba sült pogácsa
Ring a kis láb nyomába!
– Merre, merre kis legény?
Pici vagy, mint az egér?
– A világgá! Bárhová!
Mesebeli vár alá!
Megvívok a sárkánnyal,
Meg a három fiával!
Én leszek a legnagyobb,
emelhetsz majd kalapot!
***
Gergely István: A kenyér szava
Magvam hideg földbe tették,
fölém az ősz köde borult,
kicsiny testem reszkettették,
csírám rögök közé szorult.
Fáztam éjjel, de délben is,
fáztam, de tűrtem, tűrj te is!
Hajtásomat hó takarta,
fagyott porhó mind befödte,
kérges paplant szél vakarta,
álmom törte varjú lépte.
Fáztam már reggel s este is,
fáztam, de tűrtem, tűrj te is!
Elmúlt a tél, langyult a rög,
borzolta nedveim a szél,
langyos eső megöntözött,
száramat ölelte levél.
Tűrtem az esőt s időt is,
tűrtem, de vártam, várj te is!
Kalászomat nap ápolta,
de morgott már a köszörű.
Testemet szedték marokba,
szalmámból készült koszorú.
Féltem a zajban s rendben is,
féltem és vártam, várj te is!
***
Kányádi Sándor: Nagyanyó kenyér...
Nagyanyó kenyér...
Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllõn
malom duruzsolt.
Megõröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.
Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyûltek
mind a gyerekek.
Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.
Mindenkinek jusson bõven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!
***
Szilágyi Domokos: Új kenyér
Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér-
Honnan van az új kenyér?
Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget.
Szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte
Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.
***
Mentovics Éva: Aranybúza - mezők éke
Aranykalász, aranybúza…
kössed, kössed koszorúba!
Búzavirág legyen éke,
pipacs nyíljon közepébe!
Melengető napfény járta,
szél simított dús hajába,
megcsodálták erdők, rétek,
dísze volt a messzeségnek.
Megőrölve, megszitálva
langyos vízzel teszik tálba,
megkelesztve, megdagasztva
pihen kicsit a damasztba’,
majd kemence szája várja,
hogy pírt süssön orcájára.
Aranybúza - mezők éke -
vártunk már az új kenyérre!
***
Mentovics Éva: Aratás
Érik már a búza,
sárgul a határ,
hajlongó kalászát
érleli a nyár.
Morognak a gépek,
zajuk messze száll -
a sok gabonára
malomgarat vár.
***
Nadányi Zoltán: Az első pogácsa
Konyhajelmezt öltött
kislányom, Kati,
sütő tudományát
úgy próbálja ki.
Húsz kis pogácsából
csak egy sikerült,
az is furcsán festett,
mikor kikerült.
Botrányos alakja,
rossz fogása volt,
kemény kopogása,
de – pogácsa volt.
Nekem szánta ő ezt,
hozta boldogan,
hát ahogy harapnám,
nem fogja fogam.
Igen ám, de lesnek
lelkes nagy szemek:
„Milyen a pogácsa?” –
„Tyű – mondom – remek!”
Kati csakúgy hízott,
kiszaladt: „Nahát,
ízlik a pogácsám!” –
hallom a szavát.
Magunkra maradtunk:
pogácsa meg én,
hosszan elmerengtem
Kati remekén.
Kicsi kis pogácsa,
úgy szemre kevés,
csak a fog sokallja,
mikor belevés.
Nem veszi be, sajnos,
se szám, se begyem;
jó lesz eltüntetni –
hova is tegyem?
Kiskutyánk ott sétált
az ablak alatt,
odadobtam annak:
nesze, jó falat!
Siettem utána
a konyhába ki;
kell, hogy Kati mellett
valljon valaki.
Megettem-e – kérdi
kétkedve anyu,
nagymamácska, ő is
hej, csupa gyanu.
De én megfeleltem,
azért vagyok ott:
„Egy baj volt: kevés volt!” –
Kati ragyogott.
Épp akkor besétál
ám a kis kutya;
mit hoz a szájában
az a kis buta?
Hozza a pogácsát,
még sértetlenül!
Leteszi, otthagyja,
szinte menekül.
Nevetésbe tört ki
most a társaság,
még Kati is, ő is
fogta a hasát.
Mert megtudta ebből,
akit érdekel,
hogy az a pogácsa
– kutyának se kell.
***
Orgoványi Anikó: Hogy készül a kiscipó?
Mondd el nekem nagyanyó,
hogy készül a kiscipó?
Elvetették a búzát,
Nap cirógatta,
Eső öntözgette,
Szél fújdogálta,
jött egy csapat ember,
s mind learatta.
Molnár megőrölte,
lisztté porította,
be is csomagolta,
a boltban eladta.
A lisztet megvettem,
meg is szitálgattam,
meg is kovászoltam,
megsóztam, vizeztem,
összekevergettem.
Most aztán
gyúrom, gyötröm, dagasztom,
nincsen semmi panaszom.
Megkelesztem, pihentetem,
kemencébe beleteszem.
Sütögetem, nézegetem,
idejében ki is veszem.
Keresztet is rajzolok
a fényes aljára,
így teszem a kisunokám
kicsi asztalára.
Jó étvágyat!
***
Pataki Edit: Áldott kenyér
Alkonytájt, ha hazajött nagyapám,
hosszúra nyúlt árnya
kísértetet játszott
a folyosó
falán.
Minden nap oly izgatottan vártam,
az üveg mögött lábujjhegyen
kukucskáltam.
Tudta jól, hogy nézem
az ablakot,
elébe szaladok ,
hogy majdnem hasra esem,
várakozva lesem mit rejt hátizsákja,
s felteszem a kérdést -Van-e „madárlátta”? -
Barna, száraz, picike „katona”.
Ez volt nekem akkor
a királyi lakoma.
Egy falatnyi madárlátta kenyér,
mit a kérges tenyér
nyújtott felém.
-Gyere kicsim,
egyél!-
***
Tarbay Ede: Cipósütő mondóka
Parazsad süssön,
kemence,
cipót puhára,
kerekre,
lángost laposra,
veresre,
jól süss, kedves
kemence.
Piruljon benned
réteske,
fonott kalácsunk
fényesre,
huszár, pojáca,
mézeske,
jól süss, kedves
kemence.
***
Nadányi Zoltán: A hírnév
Mi a hírnév? óriás kenyér.
Fut sok ember és beléharap,
S akinek a szája legnagyobb,
Annak jut a legnagyobb darab.
***
Nadányi Zoltán: Csillogj, drágakő!
Jöttem az úton, bús vándorlegény,
kinél nincs árvább a föld kerekén,
már alkony égett a hegykoszorún,
a tarisznyámba nyúltam szomorún,
keresem, kutatom:
tán még akadna száraz falatom,
maradék kenyerem
és meglelem és tartja tenyerem
és akkor látom: nem kenyérdarab,
de drágakő! gyémántnál pazarabb!
Csillogj drágakő! csillogj szerelem!
***
Petőfi Sándor: Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.
***
József Attila: Csendes kévébe…
Csendes, kévébe kötött reggel
zsömle-zizegésű világ,
porhanyó falucska, mondd el
a lágy kenyér dalát.
Ím, a könnyű szél elősurran,
tereget szép búzamezőt
tovaringatja lágy fodorban
a zümmögő időt.
***
