Albert Ildikó legújabb kötete, a Szókratész védőbeszéde több szempontból is rendhagyó mű. Már műfajilag nehezen meghatározható. Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy szösszenetek, mini esszék és rövid bölcsességek alkotják a kötet anyagát, melyek végül egységes képpé állnak össze, és egy személyes életfilozófia, saját, különbejáratú ideológia bontakozik ki belőlük.
Rendhagyó a kötet létrejötte is. Az írások nagy része előbb a facebookon jelent meg, ott találkozott velük Balázs F. Attila kiadó és tett ajánlatot, melynek eredménye a bemutatandó kötet. Így történt meg az, hogy az erdélyi szerző művét a szlovákiai AB-ART Kiadó gondozta és Győrben nyomtatták ki.
A rövid, cizellált, gyakran meghökkentő szempontokból láttató, a trenddel is szemben álló írások kifejezetten az önvallomás eredményei. A szerző saját, de mások által is használható válaszait tartalmazza létünk lényegi kérdéseire: alapfogalmainkat pontosítják, a világban elfoglalt helyünk egy lehetséges meghatározását adják, néha mindennapi gondjainkat fogalmazzák meg úgy, hogy azzal továbbléphessünk, szembesítenek rejtett vagy elnyomott érzéseinkkel és segítenek feltérképezni önazonosságunk tartópilléreit. Az így megjelenő világkép fogódzókat és egyben tartást jelent, segít élet és halál tisztánlátó értelmezésében, mely hozzájárul(hat) a belső biztonság kialakításához, a hithez, hogy képesek vagyunk legalább részbenkézbe tartani a sorsunk. Vagy ahhoz, hogy elfogadjuk azt, amikor erre képtelenek vagyunk.
Albert Ildikó kötete az önértelmezésen túl bevallottan segítő szándékú is: „tudom és érzem, hogy kimondani, leírni dolgokat gyakran már önmagában gyógyír, mely
hasonlóan jót tesz hallgatójának és olvasójának is, akin akár a katarzis, a felismerés öröme, akár az az azonosulás segít, mely lehetővé teszi számára, hogy felszabaduljon, jól érezze magát, mert valaki szóvá tette, kiállt helyette, szembe ment valami nyomasztóval, amely esetenként maga a kor szelleme”.
Albert Ildikó Szászrégenben született, a kolozsvári BBTE pszichológia szakán diplomázott 1978-ban. Moldvába helyezték gyógypedagógusnak, majd beszédjavítással és munkalélektannal foglalkozott, tanári szakvizsgát is tett. 1986-tól klinikai pszichológusként dolgozik a csíkszeredai megyei kórházban, és a megyei fogyatékosságot megállapító, illetve igazságügyi elmeszakértői bizottság munkájában is részt vesz. 2003-tól publikál. Megjelent kötetei:
Mindennapi lelkünk (2003)
Az önpusztító lélek (2006)
Egy görög, egy török (2008)
Léleképítés (2009)
A bölcsesség kezdete. Szentföldi útijegyzetek (2010)
Az utazás divatja (2011)
Örökzöld tabuk (2012)
Az önpusztító lélek (második, javított, átdolgozott kiadás, 2014.)
