A novemberi hónap folyamán országon belüli turnésorozatra indul a társulat a nemrégiben bemutatott Liliommal, valamint a 2022-23-as évad termékeként létrejött Portugál című kocsmaszínházi előadással. A körutazás mellett természetesen a Figura hűséges nézőit sem tévesztik szem elől, az Öntöde színpadán is műsorra tűznek néhány előadást az év végéhez közeledve.
Szeptember 28. Már alig vártam ezt a napot. Már reggel hatkor felkeltem, és pár perc alatt indulásra készen álltam. Türelmetlenül néztem a faliórát, alig vártam, hogy végre útnak indulhassak.
Mikor megérkeztem még csak egy nagykövet társam volt ott, úgyhogy felmértük a terepet és sétáltunk egyet a sok-sok vidám, tettre kész, zöld pólós nagykövet között. Benéztünk a merch sátor alá, szemügyre vettük a vászontáskákat, amelyeket mi is már nagyon vártuk, hogy kézhez kapjuk. Pár perc elteltével lassan-lassan megérkeztek a többiek is a csapatomból. Jó volt őket látni, főleg azokat, akikkel a Csalamádé tábor óta nem találkoztam. Olyan otthonos érzés volt, amit csak a Csalamádé adhat nekem, ekkor tudatosult bennem igazán, hogy milyen jó célért is gyalogolok. Nem csak én, hanem az összes nagykövet.
A szervezeti bemutatkozások közben azt is meghallottuk, hogy valamelyik sátor mellett van gumicukor, szóval kénytelenek voltunk egyet-egyet eltenni, hogy útközben is legyen valami energiaforrásunk. Mikor visszaértünk a többiekhez váltottunk néhány szót mindenki útvonaláról, majd elindultunk. Bevallom, három próbasétán is részt vettem, és mindig pontosan követtem a kijelölt, tíz kilométeres útvonalat, de most valamiért másképp alakult.
Lementem az állomásig, majd vissza. Közben színházas podcasteket hallgattam. Visszafelé az utamon pedig összefutottam pár kerékpáros családdal, jó volt látni ahogy gyerektől a felnőttig mindenki a jó időt élvezve, mosollyal az arcán, céltudatosan teker. Örültem, hogy egy ilyen közösség tagja lehetek, örültem, hogy gyergyói vagyok.
Úgy volt, hogy ezután Felszeg irányába megyek, de hirtelen csak befordultam a Kápolna utcán és elindultam a kápolna felé. Talán azért vetemedtem erre a furcsa cselekedetre, mert hétfőn arra túráztam. Az úton három kecske is csatlakozott hozzám, ami igazán vicces látvány volt. Viszont félúton megfordultam, mert egy elég ellenszenves nyájat láttam pásztorkutyák társaságában és mivel a futás nem az erősségem nem volt más választásom. A három kecske eközben hűségesen jött utánam, de az utcából kijövet már nem kísértek tovább, megálltak ebédszünetre egy bokornál.
Ekkor volt dél és én már majdnem egy és fél órája sétáltam, három podcastet végighallgattam és hat kilométer már megvolt. Nem kellett már sok szóval a Batthyány Ignác szakközépiskolánál vissza is fordultam, ott voltam körülbelül nyolc kilométernél. Aztán bementem egy utcán, aminek még a nevét se tudtam, sosem jártam arra. De sejtettem, hogy hol lyukadhatok ki, szóval azt mondtam miért ne.
Mikor már számomra is ismerősebb helyen voltam elindultam a kiindulási ponthoz és ott megállítottam a mérőt: 10,57 km. Szerintem nincsenek arra szavak, hogy mennyire örültem. Két órát és tizenöt percet gyalogoltam megállás nélkül, tudom sokaknak ez kevésnek tűnik. De egy idő után unalmas céltalanul barangolni, bármennyire is élvezi az ember.
Páran a többiek közül már vártak, hiszen megbeszéltünk egy helyet, ahol találkozunk. Megvártunk mindenkit, aki Gyergyóban vagy környékén teljesítette a kitűzött távot és megosztottuk egymással az úton szerzett élményeinket.
Ezek után hazamentem és egy pár órás alvással és szilvásgombóccal jutalmaztam meg magam. Mindenesetre szerintem mindenki nagyon ügyes volt és nem csak a mi kis csapatunkra vagyok büszke, hanem az összes nagykövetre, szervezőre és mindenkire, aki kicsit is hozzájárul ahhoz, hogy Gyergyó is Neki fusson harmadjára. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, elmondhatatlanul hálás vagyok mindenért. Biztos vagyok benne, hogy jövőre is részese akarok lenni ennek a kalandnak.
Huszár Boglárka, a Mono-kultúra Egyesület nagykövete
Négynapos miniévadra készül a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház. A Figurafeszt II. nevet viselő előadás-dömpingre október 10–13. között kerül sor, a négy nap alatt négy - a társulat munkásságát reprezentáló - előadás lesz megtekinthető a nagyérdemű számára.
Az idén alapításának 40. évfordulóját ünneplő Figura Stúdió Színház azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ebben az évadban olyan címeket, előadásokat gondol újra, amelyeket a színház működésének kezdeti időszakában már színpadra állított a társulat.
Sławomir Mrożek, lengyel drámaíró ikonikus darabja, a Ház a határon folytatja az ünnepi évad bemutatóinak sorozatát. A Ház a határon című művet először 1992-ben vitte színpadra a Figura akkori társulata Kövesdy István rendezővel közösen. Ezúttal az előadás Keresztes Attila rendezésében, a teljes társulat részvételével jön létre. A rendező neve ismerős lehet a gyergyói közönségnek, Attila 2018. áprilisában Marius von Mayenburg Mártírok c. művét állította színpadra nálunk. Azzal az előadással ellentétben a Ház a határon főmotívuma nem a lázadás, hanem a hatalmi visszaélés és a kiszolgáltatottság.
Alapításának 40. évfordulóját ünnepli a Figura Stúdió Színház, így a társulat a közösséggel együtt szeretné méltóképpen megünnepelni a gyergyószentmiklósi színház születésnapját.
A megye legrégebben működő színháza 40 évvel ezelőtt az Öntödében bontogatta szárnyait, és 40 év után a költözést követően ide tért vissza a társulat. A múltidéző, számos meglepetést tartogató 2024/25-ös évad során hat bemutatóval, a FiguraFeszt II. nevet viselő mini-évaddal, performatív jellegű kiállítással, valamint az elmúlt négy évtizedet összefoglaló dokumentumfilmmel idézi meg a Figura szellemiségét a társulat.
Többnyire a Csodavilág Napközi Otthon pedagógusai és a gyerekek szülei képviselték a Gézengúz Egyesületet a második gyergyói FussNEKI!-n. Fontosnak tartották, hogy olyan körülményeket alakíthassanak ki az intézményben, ahol a gyerekek „értelmi-, érzelmi-, és mozgásfejleszését” olyan eszközök segítik, amelyek egyszerre szórakoztatók, érdekesek és fejlesztőek, ugyanakkor biztonságosak. Ez alapján azt a célt tűzték ki maguknak, hogy egy többfunkciós játszótérre gyűjtenek.
A Kós Károly Egyesület játszótérre pályázott
A gyerekek tanításához hozzátartozik a játék és a szórakozás is. Természetesen attól ugyanúgy meg kell tanulni a matekképleteket, a szorzótáblát és a verseket, de ahhoz, hogy felfrissülve üljenek be a diákok a következő órára, szinte elengedhetetlen a szabad levegő, az udvar, illetve egy korosztálynak kialakított játszótér.
A Karácsony János Alapítvány táborok finanszírozásáért fogott össze
„Fuss a Salamonos tehetségekért” – ezzel a mottóval indult el a Gyergyói Fuss NEKI!-n a Salamon Ernő Gimnázium keretein belül működő Karácsony János Alapítvány. A projekt az iskola tehetségeinek gondozásáért jött létre, amelynek köszönhetően már ötödik alkalommal szervezhették meg a tizedik osztályos diákok számára a matek tábort, illetve a jobb román érettségi eredmények elérését segítő román kommunikációs tábort.
Kilenc nagykövet képviselte a II. Gyergyói Fuss NEKI!-n a Hóvirág Néptáncegyüttest, ahol közel 100 gyerek és fiatal felnőtt táncol hivatásos táncoktatók mellett.