Március 3-án, szombaton a Gépgyártó Iskolaközpont dísztermében a Szent István plébániában mûködô kisközösségeknek Hálós találkozót szerveztek. A színes, sokat adó programokon a plébánián tevékenykedô mintegy 20 lelkiségi csoportból 17 képviseltette magát. Összesen 85 személy.
Meghívottaik az Erdélyi Háló elnöke t. Sebestyén Ottó csíkzsögödi, illetve ft. Csató Béla csíkszentkirályi plébánosok voltak. A tizenhét csoport – Egyháztanács, Kórustagok, Karizmatikus Közösség, Emmausz biblia csoport, a Caritas, Lourdes-i Mária Rózsafüzér Csoport, Szegletkô Közösség, Csíksomlyói Szûzanya Rózsafüzér Csoport, Karmel-hegyi Boldogasszony Rózsafüzér Csoportja, Idôsek Klubja, Ifi Csoport, Mécses Közösség, Fiatal Házasok, Mária Iskola, Jézus Barátai, Ministránsok, Figurás Közösség – rövid ismertetését Szabó Lóránt egyháztanácsostól hallhattuk.
Pázmán Attila, az Erdélyi Háló alelnöke a találkozó hálójellegérôl szólt, ismertetve magát a Hálót. –Több mint húsz évvel rendelkezô Kárpát- medencei keresztény egyesület a Háló. Bár katolikus indíttatású, de nyitott más felekezetek iránt is. Célkitûzései közé tartozik a különbözô lelkiségi csoportok, közösségek „összekötése".Különbözô szinteken próbálja megszólítani az embereket egy hagyományostól eltérô egyházképet mutatva, amely a II. Vatikáni Zsinatot követôen már nem piramisra (egyházi hierarchia), inkább egy körre hasonlít, melynek középpontjában Jézus van.
Pázmán Attila beszámolóját követôen Szabó Lóránt a Szent István plébánia tulajdonát képezô egykori zárda, ma Gépgyártó Iskolaközpont épületének történetét ismertette, ezzel mintegy megválaszolva a találkozó helyszínének okát is.
Ft. Csató Béla jó humorral, az igazi keresztény közösségrôl tartott igen elgondolkodtató, tanulságos elôadást. Az egykor városunkban káplánként is szolgáló, nagy tudású lelkipásztor átfogó képet nyújtott a közösségrôl, felhívva a figyelmet az esetleges feldarabolódásra, amely a mindenhová tartozásból adódhat. Majd a szeretet „leglényegesebb vonásáról" szólt, ami nem más, mint adok és befogadok.
– A közösségbe tartozás kettôs feladatot jelent, hallhattuk. Az én részemrôl azt, hogy a legjavamat adom. A befogadó részérôl a teljes bizalommal, kételkedés nélküli, kérdôjelek nélküli fogadása a másiknak, ugyanis a szeretet miatt meggyôzôdése, hogy a másik életének a legjavát adja, ami kölcsönös.
A közösség leggyönyörûbb példája a házasságban van. Mit ad egy fiú, egy lánynak? Ha nem adja az ô személyiségét, akkor nem adott semmit, és ugyanez vonatkozik a lányra is a házasságban – fogalmazott.
Számos példával fûszerezte mondandóját a tisztább közösségkép megértése érdekében. Amint mondta, a közösen megvalósítandó feladat, formál közösséggé. De nem a feladat a mindenható, hiszen, ami összetart, a szeretet-kapcsolat. Ennek a szeretetnek a létezése ad elég erôt arra, hogy végbevigyünk valamit. Ha nincs meg ez az egymás között áramló, adok-kapok- befogadok állapot, szeretet-kapcsolat, akkor nem lesz erônk végrehajtani közösen a mûvet.
A közösség mindig a megbocsátás helye, mondta az atya. A megbocsátás pedig nem más, mint a megszakadt szeretetszál összebogozása, amely ez által erôs lesz, így többé nem szakad el. A közösség növekedése a leggyengébb tag iránt tanúsított szeretet által történik. Születése pedig nem verbuválással, hanem önkéntesen kell, hogy történjen. T. Czikó László arról számolt be, hogy a nap folyamán még kiscsoportos fogalakozásokra is sorkerült, illetve délután t. Sebestyén Ottó tartott igen közérthetô elôadást a közösség fejlôdési fázisairól.
– Nagyon aprólékosan ismertette az emberi érettséget. Ez alapvetôen fontos, mert ha valaki nem érett, akkor sok problémáját viszi a közösségbe. Majd a hívásról, megtérésrôl, intimitásról, kihívásról, az egységrôl és végül a küldetésrôl szólt.
Ezután mûhelymunkák következtek ugyanezen címszavak alatt. Ezt követte egy rövid beszámoló, melyben megérezhettük a munkák mélységeit és erôsségeit. Sokan most tanulták meg többek között, hogy ha egy közösségben krízis van, az nem baj. Meg kell beszélni, ki kell engesztelôdni, tisztázni kell helyünket a csoporton belül, s így frissül, tisztul a helytelen elgondolás, elégtelen motiváció és a közösség átélt egy újabb fejlôdési fázist.
A találkozót szentmise zárta, melyet már otthon, a körtemplomunkban tartottunk, annál is inkább, mert egy közeli munkatársunk elhunyt férjének hathetes miséje volt. Összességében azt kell mondanunk, hogy nagyon építô, közösséget formáló találkozónk volt, nagyon heterogén társasággal, de egy feladattal: akarunk dolgozni önmagunkon, és akarjuk építeni plébániánk közösségét, hogy a krisztusi ideált egyre jobban elérjük. Nagyon sikeresnek ítéljük a találkozót, hisz sikerült összekötni a csoportokat, és látni azt a dinamikát, mely minden közösségen belül mûködik, és a további feladatokat. Isten fizesse minden szervezônek, és köszönet a Közösségi és Igazságügyi Minisztériumnak, illetve a Wekerle Sándor Alapkezelônek a támogatásért.
Bajna Gyöngyi
